2014. szeptember 27., szombat

Félve írom: kötelező a győzelem!

 Ha van meccs ahol a Milan nem engedhet meg újabb botlást, az a soron következő. A hétközi fordulóban komoly pofont kapott Pippo Inzaghi csapata, hiszen a meccs első felében az Empoli szinte lefocizta a Milant. Végül 2-0-ról sikerült egyenlíteni, de további gólok hiányában ez azt jelentette, hogy két pontot elhullajtott a Milan. Bár ismét idegenben kell bizonyítani, már csak ezért is kötelezőnek tűnik a győzelem a friss feljutó ellen. De ezt írtuk az Empoli meccs előtt is.

Kell az a három pont.


Ha a csapatok stílusából indulunk ki, akkor könnyebb feladat vár a Milanra most hétvégén, mert aligha várható a Cesenától is az a bátor támadójáték, amit bevállalt az Empoli. Inkább a védekezésre fókuszálnak majd jó eséllyel, így élesben is kiderülhet, hogy felállt védelem ellen hogyan muzsikál Pippo csapata. Erre megvannak az emberek, szóval elméletben jók lehetünk akkor is, ha a mi szeretnénk irányítani a mérkőzéseket.

Ez a hét főként azzal telt sajtót tekintve, hogy folyamatosan a rendszer leváltásáról cikkeztek. Inzaghi eddig a 4-3-3-ban bízott, minden meccsen (ideértve a felkészülést is) ebben a formációban játszottunk. A váltásra azonban három dolog miatt szükség lehet.

1. Humán erőforrás hiánya. A 4-3-3 egyik jellegzetessége, hogy három középpályás kell hozzá - minimum. Mert ugye az nyilvánvaló, hogy ennyi kell a kezdőbe, de azért nem árt ha a padon is van valaki, aki képes beszállni és nem Essien. Márpedig Van Ginkel és Saponara kiesésével elfogytak azok a játékosok, akiket Inzaghi középpályásnak gondolt. Elméletben mi el tudnánk itt képzelni Bonaventurát és Hondát is, de a jelek szerint Inzaghi terveiben nem szerepelnek. A milannews egyébként megszellőztette, hogy esetleg Armero lehet az egyik középpályás, ami nem is akkora marhaság, mert a kolumbiai faszán cselez, gyors játékos és védekezni egyébként sem tud. (Ez az egyik oka annak, hogy a formán kívüli jobbhátvédünk a balhátvéd.)

Nem.

2. A gyenge védekezés. A Milan 4 meccsen 8 gólt kapott, ami sok. Olyannyira, hogy ez holtversenyben a 2. legrosszabb eddig (velünk egy szinten áll leendő ellenfelünk), márpedig abban egyet lehet érteni Gallianival, hogy általában a legjobb védelem a nyerő az olasz bajnokságban. Eddig ezt a hiányosságot sikerült pótolni a remek támadósorral, de ha másra nem is mutatott rá világosan a hétközi meccs, az remek tanulság, hogy erre a bravúrra nem lesznek mindig képesek a támadók. (Fun fact: a támadósor a 2002 óta nem kezdett ilyen jól.) Nem véletlen, hogy Pippo is gondolkozik a megoldáson. Szakértők szerint egy rendszercsere segíthet a megoldáson (bár nekem meggyőződésem, hogy ez inkább stílusbeli kérdés) és valószínűleg ezért jön a 4-2-3-1. Seedorfnak az előző szezonban ebben a rendszerben sikerült stabilizálni a gyengélkedő védelmet (persze úgy is rossz volt), ami fontos pontokat hozott a csapatnak. Probléma azonban így is van, mert De Jong mellé kellene egy védekezni is tudó, kreatív játékos, ilyen pedig nincs. Muntari legutóbbi két meccse rettenetes volt, Poli pedig se védekezni se támadni nem tud igazán. Ami azt jelentheti, hogy szervezésben még többet kell vállalnia Meneznek, persze a francia formáját látva ez nem biztos, hogy baj. Kérdéses viszont, hogy a rendszercsere önmagában megoldja-e a problémákat, mert a kapott gólok fele rögzített helyzetből született, az pedig nem taktikai kérdés.

3. A támadósor. 4-3-3-ban összesen három kreatív játékosnak van helye. Minden posztra van legalább két ember, és valójában luxusnak tűnik legalább hármat kihagyni az El Shaarawy, Bonaventura, Torres, Pazzini, Menez, Honda hatosból. (Ja, és még a Niang-Mastour kettős is szóba jöhetne esetleg.) 4-2-3-1-ben viszont a kreatív játékosok zöme pályára kerülne, és a jelenlegi formákból kiindulva leginkább az lehet kérdéses, hogy Bonaventura vagy El Shaarawy kerüljön a kezdőbe. Bevallom a Fáraónak nagy híve vagyok, de nem tűnik annyira kirobbanónak, mint amilyen korábban volt. Persze valószínűleg néhány gól sokat lendítene a játékán, elvégre 2012-ben is ez adta meg neki a lökést. Jelenleg mégis azt gondolom, hogy a formákat figyelembe véve Bonaventura lehet a jobb választás. Olasz lapok is erre a véleményre jutottak, sőt maga Pippo is ezzel a dilemmával küzd. Állítólag az aktuális forma alapján fogja összeállítani mindig a csapatot, meglátjuk, hogy jelenleg kiben lát többet. A 4-2-3-1 mellett szólhat az is, hogy Menez maradhat középen, ami nagyon látványosan fekszik a franciának. 4-3-3-ban valószínűleg szélen kellene játszania amennyiben Torres is kezd.

Reméljük jó hatással lesz rá a verseny. Egy jó Fáraó nagyon kell a Milannak, de attól még messze van.

Néhány szóban illendő bemutatni leendő ellefelünket. A Cesena 2010-ben jutott fel legutóbb a Serie A-ba, és két évet el is töltöttek az élvonalban. Második évükben azonban nagyon simán kiestek, utolsó helyen végeztek és csupán 22 pontot szereztek. A Serie B-ben nem indult jól az első idényük, hiszen csak a 14. helyen zártak. Tavaly azonban elérték a 4. helyet, amivel a play off körbe jutottak. A Modenát 2-1 arányban sikerült felülmúlni, majd a Latina ellen bizonyultak jobbnak, két 2-1-es győzelem során. 

A lehetőségeket figyelembe véve kifejezetten jól rajtoltak a bajnokságban, hiszen legyőzték a Parma együttesét, amivel megvan a szezonbéli első meglepetéssikerük. Az Empoli ellen szerzett 2-2-es döntetlennel pedig már összességében 4 pontjuk van, amivel 10. helyen állnak. Ha nyernek ellenünk, akkor pontszámban utolérhetnék a Milant. Ami kellemetlen lenne.

Várható kezdőcsapat (4-2-3-1):

Abbiati-Abate-Alex-Zapata-DS-DJ-Poli-Honda-Menez-El Shaarawy-Torres

Találkozónkat a Digisport 1 adásának köszönhetően lehet élvezni. Ha nem, akkor a facebook oldalunkat tessék lesni, ott majd lesz stream.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése