A világ legjobb szombat esti programja!

Azt hiszem elég érett lettem, hogy felfogjam a Milan mostani teljesítményében rejlő szépségeket. Egyszerűen látom a csapat jövőjét úgy, ahogyan azt Berlusconi felvázolta. Láttam, ahogyan Inzaghiból a Milan Fergusonja lesz, ahogyan összerakja a fiatal, olasz csapatot és a lelkesedés amit a mesterünk hétről hétre a játékosoknak átad bennem is fellobbant. Azt hiszem kijelenthető: sehol máshol nem éreztem volna jobban magam, mint a Chievo-Milan meccsen. Csak akkor lehetett volna jobb a program, ha nem a tévé elől, hanem Veronából nézhetem végig ezt a csodát.

Most valahogy minden a helyére került. A játékosok tudták mit kell csinálni, az edzőn pedig érződött: pontosan tudja mi a terve. Letámad az ellenfél? Sebaj, egy passz hátra, egy oldalra és már ki is rúghatjuk a mezőnybe a labdát! Erre a váratlan zsenialitásra még Kálmánbá is elfelejtene kurvaanyázni egyet. Manapság már csak ilyen laza üzemmódban toljuk. A lúzer Csiévó bezzeg próbálta földön tartani a labdát, mintha bármit is számított volna. Középpályánkon nem vihették át a labdát, a kínai nagyfal a védekezésünkhöz képest útpadka. Egyszerűen öröm volt nézni, ahogyan a repülő szamarak (ez a becenév bazmeg, mintha egy jamaicai szamártenyészetról származna, hehehehehehe) értetlenül állnak taktikai érettségünk előtt és az egész pályát megszálló zsenialitásunk miatt. 

Hirtelen megértettem miért nem adja el a csapatát Berlusconi. Miért is tenné, mikor tényleg tökéletes a csapat? Kinek kell újabb Van Basten, Sevcsenko vagy Kaká mikor itt van nekünk Destro? Ugyan ki hiányolná Baresit és Maldinit miközben olyan géniuszok lehetnek kapitányok, mint Montolivo az olasz tonikrósz vagy Lord? Nekem ugyan nem hiányzik egyik sem! Ők már a múlt, a fényes jelenünket pedig ezek a srácok írják. Meg kell őket becsülni, mert róluk még az unokáinknak is mesélni fogunk.

Ismét nem kaptunk gólt. Ez nem lehet véletlen...

A meccs csak döntetlen lett, de ebben is van szép. Mondhatni bravúros. Nem kaptunk gólt. A Csiévótól. Idegenben. Mi ez, ha nem világraszóló bravúr? Jó, most egy kicsit csaltunk, mert ismét ott volt Lord a kezdőben, vele minden egyszerűbb. Öröm volt látni, hogy egyszer sem verték meg szélen, de ez persze alap az esetében. Mellette még a cöröhét is maximum kezdő targoncásnak tűnne egy Forma 1-es pályán. Más kávéház, hogy klasszikusokat is idézzek. 

Sokan azt mondanák, hogy pokolba a Milanlab tevékenységével, már megint megsérült két játékos. Én már nem teszem. Ebben is van szépség. Fogalmazzunk úgy, hogy ez a csapaton belüli természetes rotáció. De Jong egyébként is kezdett elkanászodni, mintha a szokásosnál több labdát gyűjtött volna be. Kezdett emlékeztetni a tavalyi formájára. Erre jó a természetes rotáció. Jön Essien majd ő helyrebillenti az egyensúlyt. Ő nem fog labdát szerezni és még hasznos sem lesz. De ezt is elbírja ez a CSAPAT. Igen, megérdemlik, hogy nagybetűs CSAPATKÉNT gondoljunk a mai Milanra. 

Irány Manchester!

Inzaghi nyilatkozatát olvasva csak bólogatok. Így fejezem ki, hogy mindennel egyetértek. Hiszen eldönthettük volna a meccset. Ott voltak a kidolgozott akciók. Most nem jött ebből gól, de nem baj. Ahogyan a bölcs tréner is megmondta a pohár félig tele van. 

Várom a következő meccset. Ugyanazzal a kisfiús izgalommal, amit akkoriban éreztem amikor szurkolni kezdtem a csapatnak. Egyszerűen jó látni ezt a Milant. Jövő héten leverjük a Hellas Veronát, de ha döntetlen lesz az sem baj. Sőt, én a vereséggel is beérem, a lényeg, hogy láthassam ezt a csodás társaságot. 

Kérlek benneteket, hogy értékeljétek a látottakat. Én persze most már nagyon elfogult vagyok, így 10-es oztályzatot adnék erre a találkozóra, de azért bízom abban, hogy maradt még objektív olvasó.