Meglehetősen rossz előjelekkel látogat a Milan a Stadio
Olimpicóba a Lazio vendégeként. A csapat négy meccses
nyeretlenségi sorozatban van, ráadásul a legutóbbi két
mérkőzésen összesen 8 gólt kapott a védelem. Az elmúlt hetek
igen megtépázták a csapatot, hiszen a vereségek a BL-ből való
búcsút, valamint jó eséllyel az európai kupasorozatról való
lemaradást is jelenti. Állítólag az öltözőn belül ellentétek
(klikkel) alakultak ki, Seedorf jövője is ingatag és úgy
általában mindenki mindenkire mutogat felelősöket keresve. Így
kell belevágni a római kalandba, ami nem ígérkezik könnyűnek.
A két csapat között jelen pillanatban hat pont a különbség,
aminek köszönhetően a Lazio a 7., míg a Milan a 11. helyet
foglalja el a tabellán. Reja alaposan összekapta a római sasokat,
hiszen a Petkovic alatt szétesni látszó Lazio újra elkezdett
pontokat szerezni és a keret minőségéhez illően játszani. A 68
esztendős olasz szakember január 4.-én vette át a csapat
irányítását és azóta minden porondot figyelembe véve 15
meccsen 7 győzelem, 4 döntetlen és 4 vereség a mérlege, ami
teljesen vállalható, különösen akkor ha figyelembe vesszük
Hernanes eladását is.
Seedorf edzői teljesítményét viszont egyelőre igen nehéz
megítélni. Először is nyilvánvaló, hogy erős túlzás lenne a
kinevezése ellenére edzőnek tekinteni, hiszen néhány hónapja
még bőven a brazil ligában rúgta a bőrt, és csak az
„iskolapadban” dolgozott azon, hogy megszerezze a licenszet. Ez
egyelőre még nem sikerült neki – majd valamikor a nyár
környékén lehet meg – és valószínű, hogy akkor sem lehet
teljes értékű edzőként kezelni. Ez tipikusan az a szakma, ahol
kell a rutin, és ezt önmagában a pályán eltöltött évtizedekkel
sem lehet pótolni. Az eddig hozott eredményekről nem lehet azt
állítani, hogy rózsásak lennének, de azért botrányosnak sem
titulálnám. Egyedül a Parma elleni 4-2-es vereséget érzem kissé
kínosnak, de tulajdonképpen a meccs forgatókönyve nehezen
alakulhatott volna rosszabbul az 5. percben történt kiállítással
és büntetővel. A BL-kiesés azt gondolom papírforma, a hazai
meccsen pedig akár másképp is alakulhattak volna a dolgok a
helyzetek alapján. Tulajdonképpen a Coppa Italia kiesést sem
varrnám a nyakába, hiszen edzői karrierjének második meccsén
nem biztos, hogy reális elvárás volt a győzelem. Ha egy normális
szezonban lenne a csapat, akkor alighanem Seedorf edzői
teljesítményét másképp kellene értékelni, de egy eleve
romokban lévő csapatot vett át, ahol ugyanúgy nem működött
semmi, mint ahogyan alatta is csikorog a gépezet. Ennek ismeretében
nem mondanám egyelőre, hogy kudarcot vallott. A hírek szerint
azonban komoly lehetőség kínálkozik arra, hogy heteken belül a második edzőjét is
elhasználja a csapat, és az a Tassotti veszi át az irányítást,
aki évek óta a másodedzői széken ül, de előre eddig csak néhány meccsen léphetett. Ez viszont számomra Seedorf kinevezésének
teljes logikátlanságára utalna.
Elkélhet most az edzői szigor
Adott egy olyan csapat ahol komoly problémák voltak, mind az
állományban, mind pedig taktikailag. Hiába játszott sok defenzív
játékos, a hátsó alakzat botrányosan teljesített, de támadásban
sem alkottak maradandót a játékosok. Allegri távozását biztosra
lehetett akkor már venni, hiszen maga is utalt arra, hogy a nyáron
mindenképpen feláll és elhagyja a Milant. Ez persze pletykák özönét
indította el, az egyik legerősebb egy holland legenda padra
ültetése volt, akiről azt lehetett hallani, hogy gőzerővel
készül az edzősködésre. Majd jött egy kínosan nagy vereség a
Sassuolo ellen és minden addigi forgatókönyv átíródott.
Allegrit már nem tudták tovább védeni, idő előtt kirúgták és
úgy döntöttek, hogy nem átmeneti megoldásban gondolkoznak. Azt
az embert ültetik le a hátralévő fél évre, aki egyébként is
átvette volna nyártól a csapatot.
Sokan nem értik, hogy mi motiválhatta Seedorfot, amikor egy
ennyire rossz helyzetben lévő csapatot átvett. Pedig azt gondolom
világos a szándék. Valószínűnek tartom, hogy valóban ő lett
volna nyártól az edző. Erre számos pletyka és nyilatkozat utal.
Allegri kirúgásával, és az állás felajánlásával azonban
lehetőséget kapott arra, hogy a csapatot – amit ugye terveinek
megfelelően csak nyártól edzhetett volna– fél évvel korábban
megismerje. Ez egy kiváló alkalom lehetett a szelektálásra, a
rendszer alapjainak lefektetésére és a tanulásra. Persze
nyilvánvaló, hogy aki egyik nap brazil bajnokit játszik, majd kap
egy hívást, hogy mehet edzősködni még nem lesz egyből edző. Ez
egy hosszabb folyamat eredménye kell, hogy legyen. És ezt a
vezetőknek is tudniuk kellett, amikor leültették. A döntésükkel
csakis azon az alapon tudtam egyetérteni, hogy ez jó lehet a
következő szezonra nézve.
Az ideiben viszont már nem maradt sok lehetőség, dacára annak,
hogy az olasz kupában és a Bajnokok Ligájában is állt még a
csapat, sőt az EL-helyek sem álltak messze. Talán abban lehetett
leginkább bízni, hogy a kupában megállja a helyét a csapat, de
azért valljuk be: túlságosan meseszerű és hollywoodi lett volna
ez a forgatókönyv és élesen eltért volna egy ennyire
kilátástalan szezontól. Úgy gondoltam, hogy a szerződéskötéskor
is gondoltak arra, hogy Seedorf nem az első fél évében, de még
nem is az első teljes idényében válik igazi edzővé. Az első
fél év elegendő a poszttal, a felelősséggel és csapattal való
megismerkedésére, a második évében pedig a saját elképzeléseire
formálva a keretet és a stílust egy nem kiemelkedő, de
előremutató (fiatal játékosok) játékot produkál a csapattal,
talán egy EL-hellyel és jó kupaszerepléssel megkoronázva a
szezont. A harmadik évétől viszont jöhetnek az igazán komoly
elvárások, amikor a BL-helyért folyó küzdelmekbe is be kell
csatlakozni. Azt gondolom, hogy egy teljesen kezdő edzőtől valami
ilyesmi lenne a realitás. Az viszont, hogy két hónap után csodát
tegyen semmiképpen sem. Hogy mennyire nem arra a csapat múltjában
is találunk ékes példát.
1996 decemberében az addig pocsékan szereplő Milan edzőjét,
Tabarez-t kirúgták. A vezetők akkor úgy gondolták, hogy a rutin
segíthet a szezon megmentésében, így a klub történetének talán
legkiválóbb edzőjét ültették le a padra, Arrigo Sacchit. A
mester mindent megnyert a Milannal, tulajdonképpen korszakos
csapatot hozott össze. Megjelenése a futballtaktikára is nagy
hatással volt, és máig nem volt olyan parádés védelem a
pályákon, mint amit a Tassotti-Costacurta-Baresi-Maldini négyessel
összehozott. Sacchi bármekkora zseni is volt, nem tudta összerakni
a csapatot. Második irányítása alatt nem nyert két meccsnél
többet egymás után, ellenben elveszített például két egymást
követő rangadót a Juventus majd az Inter ellen. Mindez ráadásul
9-2-es összesítéssel zárult. (Juventus ellen 6-1-es, az Inter
ellen 3-1-es zakó.) A szezont négy meccses nyeretlenségi
sorozattal zárta, utolsó Milanos meccsét is elveszítette a
Cagliari ellen 1997. június elsején. Sacchi tudása nem kopott meg
az évek során, de mégsem tudta kezelni a helyzetet. Ez is jelzi,
hogy nem feltétlenül mutatja meg egy edző képességeit egy év
közben átvett csapatnál nyújtott teljesítmény. A sort ráadásul
folytatni is lehetne. Sacchi után szintén egy ex-Milan edző került
a kispadra, Capello személyében. Egy szezont töltött a kispadon,
de igen gyengén teljesített ebben az időszakban a csapat. Egészen
2001-ig nem is találták meg a megfelelő edzőt, amikor egy
bizonyos Carlo Ancelotti kapott lehetőséget, és a végkifejlete
ennek a történetnek ismert és szerencsére pozitív.
A napokban egyébként megjelent egy hír, miszerint a Curva Sud
egyik vezetőjének Seedorf elmondta, hogy a jelenlegi keret 75%-ra
nem tartana igényt. Azt gondolom – ha mondott ilyen a holland –
akkor igen nagy igazságot mondott ki. Különböző okoknál fogva,
de a jelenlegi keret jelentős része nem való a Milanba. Legtöbbjük
még a mai, gyengének nevezhető csapatból is lefelé lóg ki.
Mindazonáltal nem meglepő, hogy a vezetőség több tagjának is
szúrja a szemét ez a mondat, hiszen ezzel lényegében az ő
munkájukat is kritizálja Seedorf, tekintettel, hogy a mai keret
javarészt Berlusconi pénztelenségének és Galliani kukázásának
az egyvelege.
Azt gondolom jelenleg nem edzőkérdés van a Milannál, sokkal
inkább strukturális jellegű problémák. Túl sok a fizetés,
rosszul összerakott a keret, nem megfelelő az edzésmunka és még
lehetne sorolni.
Könnyen lehet viszont, hogy a Lazio elleni találkozónak nagy
jelentősége lesz a klubra nézve, hiszen többek között a
Gazzetta dello sport információi szerint is, ultimátumot kapott
Seedorf. Ha nem nyeri meg a soron következő két meccsét, (Lazio,
Fiorentina) akkor repülni fog.
Mi Veled vagyunk See.
Mérkőzés: Olasz bajnokság, 29. forduló, 2014. 03. 23, 20:45,
Digisport 1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése